Vasárnap délelőtt elindultam úszni a fedett uszodába, és gondoltam előtte kiveszem a kocsit a garázsból, ha már úgyis útba esik. Ennek csak az volt az akadálya, hogy nem a slusszkulcsot vittem magammal, hanem egy ánáymék lakáskulcsát. Így úszás után tehettem még egy kört a belvárosban. Ezzel a hétköznapi történettel csak azt akartam szemléltetni, hogy a sors milyen furcsaságokat produkál. Mivel haza kellett még mennem, így az utam az Esperanto sétányon keresztül vezetett, ahol megláttam a graffitiket. Igen, ilyen graffitiket. Mivel a felhívás ellenére nem sok fényképet, rajzot, papírhajót, ping-pong labda alakú teniszlabdát és egyebeket küldtetek, így kénytelen voltam magam elvégezni a piszkos melót :) Így nagy szívvel vettem magamhoz a fényképezőt, és lőttem pár kockát azt gondolván, ezt mindenkinek látnia kell:

- na mostmá' derüljön végre kifele,minek vagyunk mink itt?!!! - szerinted van ott valaki? - Nem tudom.

DiorO:

John Udike:

John ismét:

Hm...

és az összkép:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.