Szóval ma már nem is tudom hanyadik napja fáj iszonyúan, de nagyon a hátam. Sürgősségi beutalóval mentem a kórházba hétfőn, ahol nagyon sokan voltak. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magam a reumatológián a közel harminc évemmel az átlagosan 60 évesek között, de mit tesz Isten, előferdül, no. Szóval 3 óra várakozás után 50 fokban meghajlott derékkal bementem a dokinőhöz. A gyógyszerek mellett, temészetesen a sok fekvést ajánlotta. Kérdeztem, hogy meddig kell feküdnöm? Mire csak annyi válaszolt, hogy nem is az hogy meddig, hanem, hogy addig nyújtozkodj, amíg a takaród ér. Egyébként felírt valami büdös löttyöt, amit a gyógyszerészek kutyulnak a gyógyszertárban. Vagy otthon a garázsban, nem tudom. Na ez a lötty nem csak hogy büdös, de teljesen szétégette a bőrömet, nagy vörös, és nagy vörös hurkák nőttek ki és nem olyan kellemes. Remélem, hogy ez a gyógyulás érdekében történik. Egyébként szerintem segít, legalábbis úgy érzem. Mivel mást nem nagyon tudtam csinálni, így az elmúlt napokban végigszenvedtem (mert sem ülni, sem állni, sem feküdni, sem járni nem nagyon tudok/tudtam, illetve nagyon rossz) 2 Feldmár könyvet, egy Szerb Antall regényt (Utas és holdvilág), Heroest, Terminátor sorozatot, My name is Ealrt, és talán vagy 3 filmet. Egyikre sem emlékszem nagyon, annyira a fájdalomra koncentráltam. De mindenképpen ajánlom a műveket mindenkinek, én meg majd bepótolom őket legközelebb :) De nem is erről akartam írni, bár de.

Pénteken voltam vásárolni. Jó, mi? :) A húsos pultnál áltam, és kértem 15 deka diákcsemegét. Miközben az eladóhölgy lemérte, én már a sajtokat néztem, hogy onnan mit is fogok kérni, és hallom, hogy a mögöttem álló vásárlónak cseng a telefonja. A következő 1-2 mp így zajlott le: "Maradhat? Igen! Köszönöm." Ez annyi ideig tartott, hogy mire felpillantottam, már csak azt láttam, hogy az eladó csomagolja a felvágottat, a mögöttem álló vevő pedig továbbfolytatja a beszélgetést. A sajtot is elmérte a hölgy, de nagy vigyorral az arcomon csak annyit mondtam, hogy igen, maradhat:) Majd megemlítettem neki, hogy nem én mondtam az imént, hogy "igen", és jót mosolyogtunk. Aztán elérkeztem a pénztárhoz, ahol pedig cigit kellett vennem magamnak és egy barátomnak. És mivel a barátom hosszú piros marlborót szív, én pedig hosszú arany marlborót, így elég nehezen sikerült kimondanom, hogy mit szeretnék, de legalább rövid voltam: "Kérnék egy kettő hosszú arany piros marlborót." Aztán jó 3 másodpercig mindketten meredten bámultunk magunk elé, hogy akkor mit is szeretnék kérni :) Végül valahogyan megoldottuk.

Erről jutott eszembe pár elszólás. Csak hogy a megkezdett sort folytassam:

• - Kérnék egy hosszúrövidet - vettem szintén egy doboz cigit.

• - Szeretnék kérni 30 deka marhát, sertésből -  vásárolt Szkú barátom darálthúst a hentesnél. :)

• A 90-es évek közepén még nem volt minden taxinál ingyenes a házhoz kiszállás, így azt előre tisztázni kellett a diszpécserrel. Miután ezt megtettük, én annyit mondtam: "Rendben, akkor rendelni szeretnék egy telefont" :) És rettentő mód nevettünk.

• Mielőtt a fent említett taxis megérkezett volna a barátom lakásához (ahonnan hívtuk) a barátom elmesélte, hogy Őneki milyen félreszólása volt. Ez ma már rasszista vicc lenne, én viszont egész úton hazafelé ezen röhögtem, és még mind a mai napig is. Ment valakivel az utcán tavasszal, és látott egy jégdarabot, belerúgott és csak ennyit mondott: "Jééé. Nézd már, néger" :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.